Menü Bezárás

A Königreich Deutschland Alkotmánya

Az Alkotmány szövegének állapota, utolsó módosítás: 17. 08. 2021. Forrás: „6. Alkotmánymódosítási törvény“ közzétéve a Reichsgesetzblatt-ban 17.08.2021.
https://koenigreichdeutschland.org/de/reichsgesetzblatt.html Magyar és angol fordítás: Barnai Roberto. A fordítás szövegének állapota: 21.07.2023.
Kérjük vegye figyelembe, hogy jogi okból mindenkor az eredeti német nyelvű változat szövege a mérvadó.

Előszó

A Királyság a megújulás lehetősége. Lehetőség számunkra, hogy már most megmutassuk kicsiben, hogyan fog megszerveződni a jövő közössége. A Német Királyság Alkotmánya garantálja, hogy az állam a lehető legkevésbé és csak annyira lesz érezhető, amennyire szükséges. A “Német Királyság” állam csupán eszköz a közösség megszervezéséhez és finanszírozásához. Azt is meg akarjuk mutatni, hogyan lehet átfogó változásokat elérni az emberi közösségben anélkül, hogy a folyamat során bárki bármit is elveszítene. Meg akarjuk mutatni, hogyan működik a feltétel nélküli szeretet, utat akarunk kínálni anélkül, hogy ráerőltetnénk magunkat, példát akarunk mutatni arra, hogy mi teremti meg a félelemtől való mentességet és a bizalmat, mit ér el a következetesen szolgáló magatartás és odaadás anélkül, hogy az egóval bármit is el akarnánk érni.

Az államfő feladata az egyén szabadságjogainak biztosítása, az Alkotmány védelme, a korrupció ellehetetlenítése, az állam nemzetközi jogi képviselete. Ezenkívül az államfő megsemmisítheti az állam valamely szerve által elkövetett törvénysértést, és helyreállíthatja a jogszerű állapotot. Az államfő a jogrend garanciája. A “Német Királyság” állam olyan játéktér, amelyben minden ember erőre kaphat és megtalálhatja feladatát. Olyan önfelelős emberek alakítják, akik őszintén érdeklődnek a többi ember és személyes fejlődésük iránt. Az új államunk alkotóinak mások szolgáinak kell tekinteniük magukat, és meg kell tudniuk élni azt a felismerést, hogy a másik a saját életkifejezés tükre és a saját önfejlesztés esélye. A Német Királyság mindenekelőtt mindig az emberekről szól. Mindeközben az állam a közösség megszervezésének és finanszírozásának eszköze, nem pedig az uralom eszköze. Az egyén boldogságát kell elősegítenie. A tartós boldogság lehetővé tétele azonban nem azt jelenti, hogy “gyerünk lazuljunk”. 

Azt jelenti, hogy a teremtés törvényeihez igazodó és azokat tükröző fejlődési játékteret kell kiépíteni. Számunkra ez azt jelenti, hogy az ember és az emberiség folyamatos továbbfejlődését kell elősegítenünk. Az élet változás, és ez számunkra állandósággal bír. Csak miután közösen eltöröltük a kamatos pénzrendszereket, és kamatmentes rendszerekkel váltottuk fel őket, tanulhatjuk meg közösen, hogy egy még haladóbb világban egyáltalán nincs szükség pénzre. Ehhez aztán szükség lesz minden emberi lény ÖNKÉNTES hajlandóságára a teljesítményre és a mértékletességre, az élet és minden lény alapjának egyidejű megbecsülésével. Csak ha a kapzsiság és a mögötte lévő félelmek megszűnnek, akkor nem lesz többé szükség pénzre. Ezért a Német Királyság egy olyan fejlődést elősegítő közösség, amely nem áll meg a mindenkor elért eredményeknél, hanem ünnepli a sikereket és folyamatosan halad tovább, amíg el nem éri a célt, a teremtés törvényei szerinti értékközösséget, amely aztán szintén tovább fejlődik az isteni emberek még szabadabb közösségévé. A közösségek, régiók és körzetek alulról felfelé szerveződnek, hogy kizárják az állami beavatkozást a mindennapi regionális ügyekbe.

Az állam felülről lefelé haladva csupán felügyeleti funkcióját gyakorolja annak érdekében, hogy az egyén számára garantálni tudja a jogrendet. A regionális ügyek befolyásolása nem kívánatos és szinte lehetetlen is a Német Királyságban, mert ott a szubszidiaritás elve érvényesül. Ez az elv kimondja, hogy a szuverén tevékenységet a legkisebb egységnek kell végeznie, amely erre képes. A Német Királyságban ezt az elvet nem lehet megkerülni vagy aláásni pénzügyi függőségekkel, ahogyan ez ma a Szövetségi Köztársaságban és az Európai Unióban történik, mert a régióknak alkotmányosan rögzített lehetőségük van saját pénzteremtésre, saját regionális vállalkozásokat hozhatnak létre, és így mindig megőrizhetik pénzügyi függetlenségüket. A Királyság a teremtés rendjének egy tükörképe, és ezért érvényesülni és fennmaradni fog, ebben számunkra nincs kétség. Folyamatosan terjeszkedni fog, és az ütemet maga az emberiség határozza meg. Minél több ember jön rá, hogy ez a magas cél ezzel az eszközzel elérhető, annál könnyebbé válik a szabadsághoz vezető út. Minél több ember vállalja saját maga a felelősséget, és látja magát e jövő társalkotójának, annál gyorsabban fog megvalósulni ez a szabadság. Ez a szabadság sok félelemtől, a sötétség erőitől való szabadság lesz. Eljött a változás ideje – MOST. Legyetek részesei ennek a változásnak, és tudatosan alakítsátok azt. Szükség van rátok. 

Szívből azt kívánom, hogy az emberiség fogadja el ezt a tartós béke ajánlataként. Mi mindent megteszünk, hogy ezt a rendet az egész világra elhozzuk.” 

I. Peter

Legfelsőbb Szuverén

________

Alapok

Megjegyzés a helyesírásra vonatkozóan:
A jelen dokumentum eredetijeként szolgáló német nyelven íródott Alkotmányban, az Alkotmány teljes szövegében a “régi helyesírás” használatos, hogy ellensúlyozzuk a német nyelv hanyatlását, és a természetes nyelvi fejlődés minél eredetibb formáját folytassuk.
Az Alkotmányban szereplő hímnemű kifejezések mindkét nemre egyaránt vonatkoznak. 
A Német Királyság valamennyi törvénye a Birodalmi Közlönyben jelenik meg, amely a következő címen érhető el: https://koenigreichdeutschland.org/de/reichsgesetzblatt.html.

Preambulum

Mi, az új Királyság szabad uralkodói és vagyonkezelői, akik előkészítjük a terepet az Isten kegyelméből a jövőben megválasztandó és megkoronázandó Királynak, Németország Királyának, tudatában a minden létező és az emberiség Teremtője előtti felelősségünknek, beágyazva a teremtés örökké érvényes törvényeibe, ihletve az akarat által, hogy a szabadságot, a békét és a haladást szolgáljuk a világban, Isten és minden ember szolgájának tekintve magunkat, eme Alkotmánnyal elkötelezve magunkat a teremtés egészének tisztelete, az elidegeníthetetlen emberi jogok, a nemzetközi megértés és a béke mellett, meghatározzuk és hirdetjük a következőket:

I. szakasz:

Az állam

1. cikk

Az állam megnevezése

Az új Németország államként a Német Királyság nevet viseli. 

2. cikk

Állami zászló

A Német Királyság állami zászlaja felülről lefelé haladva ARANY-VÖRÖS-FEKETE színű, ezüst színben emelkedő ragyogással, amely a fekete alapból 21 sugárban az egész zászlón keresztül sugárzik. Az állami zászlót törvényben kell kihirdetni. 

3. cikk

Államforma

(1) A Német Királyság új államforma. A közvetlenül felemelkedő demokrácia formáit a tanácsköztársaság szervezeti formájával és az alkotmányos választási monarchiával ötvözi.

(2) A Német Királyság a német nép és a német állampolgárok által legitimált alkotmányos választási monarchia.

4. cikk

A határok módosítása

(1) Az országterület határainak módosítását és/vagy kiterjesztését a joghatályos csatlakozást követően azonnal közzétételre kerül a Német Királyság csatlakozási közlönyében. 

(2) A települések közötti határmódosításokhoz, új települések létrehozásához és a meglévő települések összevonásához az ott lakó, szavazásra jogosult állampolgárok többségi döntése szükséges. 

5. cikk

Cím

(1) Az államfő a következő címet viseli: Németország királya. 

(2) A király mint államfő az államhatalmat a jelen Alkotmány és az egyéb törvények rendelkezései szerint gyakorolja. 

6. cikk

Főváros

(1) A király székhelye a Királyság fővárosában van. 

(2) A fővárost a király, az Államtanács elnöke, az Államtanács vagy az állampolgárok népszavazása alapján bármikor máshová helyezheti át. A királyt vétójog illeti meg. 

7. cikk

Állami hatalom

(1) Minden államhatalom a királyt és a Démeket illeti meg, és azt a jelen Alkotmány rendelkezései szerint gyakorolják. 

(2) A király az Államtanácsból egy minisztert nevez ki helyettesének. Az Államtanács megalakulásáig a király egy általa felhatalmazott személyt nevezhet ki a képviseletére.

8. cikk

A király megválasztása

(1) Az első királyt a Legfelsőbb Fejedelem javaslatára a szavazásra jogosult polgárok közvetlenül, vita nélkül választják meg az Államtanács vagy a Kerületi Tanácsok tagjai közül. 

(2) Királlyá választható minden német, aki a Dém státuszhoz tartozik és betöltötte a negyvenedik életévét. 

(3) Királlyá csak az választható, aki az új német oktatási szabványnak megfelelő alapos jogi, pénzügyi, gazdasági, közigazgatási, etikai, kommunikációs és bölcsészeti képzést szerzett. 

(4) A királyt élethossziglan választják. Tevékenységét a német nép jólétének szenteli, legjobb tudása szerint elhárítja tőle a kárt és növeli boldogságát. 

9. cikk

Utódlás

(1) A király javaslatot tesz utódjára és az utódlás időpontjára. Utódját bármikor kinevezheti. 

(2) A király utódja megválasztásáig a trónörökös címet viseli. A trónörököst kellő időben be kell vezetni a király hivatalos feladataiba. 

(3) Minden trónörökös a királyi méltóság átvétele előtt a királyi kitüntetésekre és méltóságokra való hivatkozással okiratban kijelenti és esküszik, hogy a Német Királyságot az Alkotmánynak és az egyéb törvényeknek megfelelően kormányozza, annak integritását megőrzi, valamint a királyi jogokat és kötelességeket elválaszthatatlanul és egyenlően betartja.

10. cikk

A király feladata

(1) A király a garancia az Alkotmányra, és az Alkotmány kötelezi őt. 

(2) A király hivatali ideje alatt nem tartozik joghatóság alá. Ugyanez vonatkozik a kormány bármely olyan tagjára, akit a király nevez ki, hogy a király helyett az államfői feladatokat lássa el. 

(3) Ezen Alkotmány hatálybalépésekor a király hatáskörrel rendelkezik arra, hogy végzéssel megsemmisítse az állami szerv vagy közhivatalnok által elkövetett alkotmány- vagy törvénysértést, és megsemmisítés esetén köteles mindent megtenni a törvényes állapot helyreállítása érdekében. Ezenkívül joga van saját törvénytervezeteit az Államtanácsban előterjeszteni. E törvények érvényességéhez is szükséges a törvénynek a választásra jogosultak szavazatával történő elfogadása.

(4) Az Államtanács tevékenységének megkezdésekor a király lemond az Államtanácsra és más szervekre ezen Alkotmány által ruházott jogai, hatáskörei és kötelezettségei terén. A király ekkor elsősorban képviseleti és tanácsadói funkciót tölt be. 

11. cikk

A király képviseleti jogai

(1) A király képviseli az államot a külföldi államokkal való minden kapcsolatában. 

(2) Azok az államszerződések, amelyekkel állami területet csatolnak a Királysághoz vagy engednek át neki, vagy amelyekkel állami tulajdont idegenítenek el, vagy amelyekkel állami szuverén jogokkal vagy állami regáliákkal rendelkeznek, vagy amelyekkel új állami terhet hoznak létre vagy vállalnak át, vagy amelyekkel olyan kötelezettséget vállalnak, amely az állampolgárok jogaiba és szabadságába beavatkozna, érvényességükhöz az Államtanács hozzájárulása szükséges. A királynak vétójoga van, az állami szerződések esetében pedig a kassációs jog illeti meg.

12. cikk

A törvények érvényessége, kegyelem

(1) Minden törvény érvényességéhez a király jóváhagyása szükséges. 

(2) A királynak joga van kegyelmet adni, enyhíteni és enyhíteni a jogerősen kiszabott büntetéseket, valamint megszüntetni a megindított nyomozásokat. 

(3) A király csak az Államtanács hozzájárulásával gyakorolhatja a kegyelem vagy a büntetés megváltoztatásának jogát a kormány olyan tagja javára, akit hivatalos cselekménye miatt ítéltek el.

13. cikk

A királyi tisztség elvesztése

(1) A király elveszítheti tisztségét, ha saját maga súlyosan megsérti ezt az Alkotmányt vagy a büntető törvényeket, vagy ha hosszabb időn keresztül fizikailag, érzelmileg vagy szellemileg már nem képes e tisztség megfelelő ellátására. 

(2) A király elleni vádemelési eljárás megindításához a vádemelési indítványt először az Államtanács tagjainak legalább 51 százaléka kell aláírja, keresztnevük és vezetéknevük feltüntetésével. Ezt követően a Német Királyság szavazásra jogosult állampolgárainak haladéktalanul dönteniük kell a tisztség megvonásáról. A megvonás akkor lép hatályba, ha a szavazásra jogosultak legalább 51 százaléka egyetért a megvonási indítvánnyal. 

14. cikk

Elnök

Ha nem választanak királyt, vagy a király halála, illetve a tisztség megvonási folyamat vagy a királyi tisztségek folytatásának lehetetlensége esetén az Államtanács a királyság legfőbb intézménye. Ebben az esetben az Államtanács tagjai közül nevezi ki a Német Királyság legfőbb tisztségviselőjét és képviselőjét. Ő viseli az elnöki címet, és gyakorolja a király feladatait. Az elnöki megbízatás időtartama 2 évre korlátozódik. Ez idő alatt új királyt kell választani. Ha nem választottak királyt, az elnöknek kell átvennie a királyi méltóságot. A további részleteket törvény szabályozza.

15. cikk

Az állam mint a teremtés rendjének kifejeződése

(1) A Német Királyság olyan államforma, amely a teremtés örökké érvényes törvényeihez igazodik, és államrendjét ebben a formában fejezi ki. 

(2) Az alkotmányt és a demek, a polgárok és az állampolgárok jogait a király és a tanácsok a német tisztviselőkkel együtt védik. 

16. cikk

Az állam mint a teremtés rendjének garanciája

(1) Az állam legfőbb feladata a nép általános jólétének előmozdítása. Ebben az értelemben az állam gondoskodik a jogrend megteremtéséről és megőrzéséről, valamint a német nép vallási, erkölcsi és gazdasági érdekeinek védelméről. 

(2) Az állam, mint a polgárok akaratának eszköze, arra törekszik, hogy minden ember számára lehetővé tegye a lehető legnagyobb fokú boldogságot, önrendelkezést, szabadságot, egészséget, oktatást és személyes fejlődést. 

(3) A Német Királyság arra szolgál, hogy a határain belül élő emberek szabadon, békében és boldogságban élhessenek együtt, és támogatóan munkálkodik azon, hogy az emberek életét a teremtés örökké érvényes rendje felé irányítsa. 

17. cikk

Hivatalos nyelv

A német nyelv az állam- és hivatalos nyelv, és az Alkotmány különleges védelme alatt áll. Ez feljogosítja a királyt, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen a németek anyanyelvének védelme érdekében.

18. cikk

Oktatásügy

(1) Az állam különös gondot fordít az oktatásra és az iskoláztatásra. 

(2) Általános oktatási kötelezettség áll fenn. Minden oktatás és iskoláztatás az állam felügyelete alatt áll. Az állam biztosítja, hogy a közoktatásban az elemi tantárgyak oktatása ingyenes legyen. A vallási oktatást egyházi testületek is biztosíthatják. 

(3) A magánoktatás megengedett, feltéve, hogy megfelel a közoktatási intézményekben a tanítási célokra és eszközökre vonatkozó törvényi rendelkezéseknek. 

(4) Az állam lehetővé teszi, hogy a rászoruló, jó képességű tanulók felsőbb iskolákba járhassanak. 

19. cikk

Egészségügy

(1) A közegészségügy egy fontos érték, és ezen Alkotmány különleges védelme alatt áll. Az állam minden területen törekszik annak megőrzésére és javítására. 

(2) Minden egészségügyi ellátás az állam felügyelete alatt áll. Csak egyetlen állami egészségügy létezik. A keletkező többleteket az állami költségvetésbe kell átvezetni.

(3) Az állam törekszik arra, hogy minden német embernek lehetősége legyen saját egészségének megőrzésére, helyreállítására vagy javítására. Oktatási és egészségügyi rendszere révén arra törekszik, hogy minden ember felismerje saját felelősségét és aktívan tudjon dolgozni saját egészségéért. Az állam ebben minden embert megfelelő oktatással és egyéb tájékoztatással segít. 

(4) Az egészséget károsító vagy az egészség károsítására alkalmas termékek adóztathatók. 

20. cikk

A keresőképesség védelme

(1) Az állam védi a munkához való jogot és a munkaerőt. 

(2) A vasárnap és az államilag elismert munkaszüneti napok – a vasárnapi és munkaszüneti napi pihenőidő törvényi szabályozásának sérelme nélkül – munkaszüneti napok. A munkaszüneti napokat törvényben kell kihirdetni. 

21. cikk

Az önellátás védelme

(1) Az állam a keresőképesség növelése, valamint a gazdasági érdekek védelme és ápolása érdekében ösztönzi és támogatja az állami vállalatok, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az ipar létrehozását. 

(2) Az önellátó és regionális megélhetés megteremtése és fenntartása az állam különös gondosságának tárgyát képezi.

22. cikk

Szállítási útvonalak

(1) Az állam különös figyelmet fordít a közlekedés korszerű igényeknek megfelelő kialakítására. 

(2) Az állam szuverén jogokkal rendelkezik a vizek felett. A vizek használatát, kezelését és a vízvédelmet a technika fejlődésének és az élet természeti alapjainak megőrzésének figyelembevételével jogszabályokkal kell szabályozni és előmozdítani. 

23. cikk

A természeti erőforrások feletti fennhatóság

Az állam gyakorolja a vadászat, a halászat, az erdőgazdálkodás és a bányászat feletti fennhatóságot, és az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotásakor védi a mezőgazdaság, a növény- és állatvilág és a föld érdekeit. 

24. cikk

Tisztességes igazságszolgáltatás

(1) Az állam gondoskodik a gyors és méltányos bírósági és végrehajtási eljárásokról, és arról, hogy az igazságszolgáltatás ugyanezen elvek szerint történjen. 

(2) A felek képviseletének szakmai gyakorlatát törvény szabályozza.

25. cikk

Az élet természetes alapjainak védelme

(1) A Föld, mint önálló élő szervezet, minden élőlény számára az élet természetes alapja. Védelme az állam egyik legsürgetőbb feladata. Az állam kötelességének nyilvánítja, hogy tiszteletben tartsa és megvédje ezt az öntudatos teremtményt, és önálló jogi személyként kezelje, akinek joga van az élethez, a testi épséghez és az egészséghez. A Föld ezen Alkotmány értelmében átfogó védelmet élvez. 

(2) Természeti erőforrásai közösségi tulajdon. Senki sem sajátíthatja ki az állam természeti erőforrásait. 

(3) A föld és a talaj, az ásványkincsek, a víz, a fa és más természeti erőforrások csak olyan mennyiségben lehetnek magántulajdonban, amely a személyes szükségleteket kielégíti. 

(4) Minden olyan technológiai eljárás és cselekvés, amely a föld, az emberiség, az állatok vagy a növényvilág létét, életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztetheti, csak kivételes esetben, csak a német állam engedélyével és közvetlen felügyelete mellett megengedett, és adóztatható.

26. cikk

Magasabb rendű jogok védelme

(1) A természeti jog, a nemzetközi szerződési jog és a nemzetközi jog a német jog szerves részei. Ezeket az államban tiszteletben kell tartani, ha nem ellentétesek ezzel az alkotmánnyal. Megsértésük esetén az állam törekszik e jogok megfelelő módon történő helyreállítására. E célból igénybe veheti nemzetközi szervezetek szolgálatait. 

(2) Azok a nemzetközi, nemzetközi jogi vagy más állami szerződések vagy jogok, amelyek alkalmazásukkal vagy kialakításukkal lehetővé teszik, előmozdítják vagy tartalmukban lehetővé teszik a kizsákmányolást, a visszaélést, az emberiesség, a föld jogainak semmibe vételét vagy más visszaéléseket, figyelmen kívül hagyandók, és nem képezik a német jog részét.

Állami feladatok

27. cikk

Az Államtanács

(1) Az Államtanács tagjai a német kerületi tanácsok küldöttei és legfőbb képviselői. 

(2) Kerületük képviselői, a tanácsülések határozatai kötelezik őket, és szavazatukkal képviselik kerületüket. 

(3) Tanácsbeli tagságuk nincs időben korlátozva. Ez a választókerületükben történő választásukból és a magasabb megyei és kerületi struktúrákban történő utódválasztásból, valamint a kompetenciájukból adódik, amelyet a tanácstagok vizsgáin kell bizonyítaniuk. 

(4) Az Államtanács a feladataihoz és tevékenységi köréhez igazodó, karcsú közigazgatást hoz létre magának. 

(5) Az Államtanács dönt a regionális fizetési eszközök jóváhagyására és bevezetésére irányuló kérelmekről.

28. cikk

Külkapcsolatok

(1) A külföldi államokkal való kapcsolattartás az Államtanács feladata, amely ehhez elsősorban a királyt veszi igénybe. A király meghatalmazottakat nevezhet ki, akik egyedi esetekben képviselik őt. 

(2) Olyan szerződés megkötése előtt, amely valamely német terület sajátos viszonyait érinti, az érintett terület tanácsát kellő időben meg kell hallgatni.

29. cikk

Az állami vállalatok tulajdonjoga

(1) Az állami vállalatok kizárólagos működtetője és tulajdonosa az Államtanács megalakulásáig a király. Elidegenítés és részleges elidegenítés nem megengedett, ha ennek következtében a német nép önellátása már nem biztosított, vagy az állam termékeinek és szolgáltatásainak minősége romlik. 

(2) A pénzeszközök felhasználásáról elsősorban a király dönt. 

(3) Az állami vállalatok minden többletét a német állami költségvetésbe kell utalni, és azt szintén az általános jólét előmozdítására kell fordítani. Kivételek kérelemre engedélyezhetők, ha az élet természetes alapjait tiszteletben tartják és védik, mások személyiségi jogait nem korlátozzák, és betartják a jelen Alkotmány normáit. 

(4) Egy önkormányzat vagy helyi testület kérelme esetén a német állam egyes, már nem a helyi közösséghez tartozó jogalkotási hatásköröket átruházhat a kérelmet benyújtó helyi testületre, ha ez nem vezet más helyi testületekben a közrend megbontásához vagy hivatali visszásságokhoz. 

Állami jogalkotás

30. cikk

Törvényjavaslatok bevezetése

(1) A törvényjavaslatokat maguk az Államtanács tagjai, a király vagy a kerületi tanácsok terjesztik az Államtanács elé. 

(2) Az Államtanács megbízottakat jelölhet ki a törvénykezdeményezések fogadására és feldolgozására. A megbízottak feladata, hogy a törvényjavaslatokat két hónapon belül megvizsgálják, szükség esetén módosítsák és az Államtanács elé terjesszék. Összetett törvényjavaslatok esetében a meghatalmazottaknak az Államtanács elnökéhez intézett kérésére a határidő meghosszabbítható.

31. cikk

Jogalkotási eljárás

(1) Az új német törvényeket az Államtanács hozza meg. 

(2) Az Államtanács által meghozott törvény akkor jön létre, ha az Államtanács tagjainak legalább kétharmada jóváhagyta a törvényjavaslatot, és a törvényt a király aláírta. 

(3) Az elfogadott törvényt a király általi elfogadását követően azonnal végre kell hajtani. 

Az államigazgatás

32. cikk

A közhivatalokhoz való hozzáférés

(1) A király létrehozza a törvények végrehajtásához és alkalmazásához szükséges közigazgatási intézményeket. 

(2) A közhivatalokhoz minden állampolgár számára egyformán hozzáférést kell biztosítani, a törvény rendelkezéseinek és személyes alkalmasságának függvényében. 

(3) Az állam ösztönzi a népében a felelősségvállalásra való készséget, valamint a polgári és választójogok megszerzésére való törekvést. 

(4) Az állam ösztönzi polgárait arra a készségre, hogy a közösségért önkéntesen tevékenykedjenek, és hogy közhivatalokba kerüljenek.

33. cikk

Tisztviselők

(1) Az államban hivatásos közszolgálat jön létre. A hivatásos köztisztviselők az állam tisztségviselői. A német állam a szervezet megvalósításához és ezen Alkotmány érvényesítéséhez a hivatalviselőket igénybe veszi. 

(2) Az állam tisztségviselői az egész német nép szolgálói. A jelen alkotmányban foglalt jogokat érvényre juttatják és védelmezik, és feladataikat a vonatkozó törvények keretein belül lelkiismeretesen teljesítik. 

(3) Az alsó és középszintű tisztviselőket a községi tanács vagy egy felsőbb területi testület nevezheti ki. Bármikor kinevezhetők, és kötelességszegés esetén fel is menthetők. Legalább az új német közigazgatási szakvizsga 1. szintjét le kell tenniük. 

(4) A felsőbb tisztviselőket általában közvetlenül a község helyi demjei választják meg. Legalább az új német közigazgatási vizsga 2. szintjét le kell tenniük. A további részleteket törvény határozza meg. A felsőbb tisztviselőket csak az Alkotmány vagy a büntetőjog elleni durva vétség miatt lehet elbocsátani. Az elbocsátás előtt meg kell hallgatni őket, és kérésükre lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy nyilvános eljárás keretében magyarázatot adjanak. 

(5) Az állammal hivatali vagy szolgálati viszonyban álló személy, aki vétkesen megsérti az Alkotmány vagy az új német törvények rendelkezéseit, az ebből eredő károkért a közösséggel, valamint az állampolgárral szemben is felel. A felelősség kizárt, ha a közhivatalnok vagy a szolgálati jogviszonyban álló személy cselekménye a közvetlen vagy közvetlen jelentős veszély elhárítása érdekében történt, és a cselekmény arányos volt, és mindeközben az általánosan elismert szokásjogi törvények nem sérültek. A további részleteket törvény szabályozza.

34. cikk

Önkormányzati jogok, csatlakozás a német államhoz

(1) Az alkotmányos rendnek a német államban, a csatlakozó városokban és községekben és más területi hatóságokban, a csatlakozó közjogi testületeknél és más közösségekben meg kell felelnie az új német állam elveinek és ennek az alkotmánynak. 

(2) A városok és községek az Államtanácshoz benyújtott kérelemre és annak jóváhagyásával jogosultak önmagukat kormányozni. Saját rendjüket a jelen Alkotmány keretein belül alakíthatják ki. A városok és községek jogot kapnak arra, hogy a helyi közösség minden ügyét saját maguk és saját felelősségükre szabályozzák, a jelen Alkotmánnyal összhangban. A községek társulásai és a városok társulásai szintén rendelkeznek az önkormányzás jogával ezen Alkotmány keretein belül. 

(3) Az önkormányzás biztosítása magában foglalja a pénzügyi önállóság és a saját felelősséget is. Az őket megillető önkormányzatiság keretein belül a területi testületek – a felsőbb tanáccsal egyeztetve – saját pénzteremtési joggal rendelkeznek, a jelen Alkotmány rendelkezéseinek szigorú betartásával. Az új német márkát mint fizetőeszközt elsőbbséggel a Német Királyi Állami Bankkal együttműködve bocsátják ki. Saját regionális fizetőeszközöket kérelemre engedélyezni kell, feltéve, hogy azok megfelelnek ezen Alkotmány rendelkezéseinek. 

(4) Az állam garantálja ezt az alkotmányos rendet a Német Állam, a csatlakozó tartományok, városok, községek, városok társulásai, községek társulásai, egyéb területi testületek és tartományok egész területén, és jogosult mindent megtenni e rend érvényre juttatása érdekében a csatlakozó területen. 

(5) Egy területnek a jelen alkotmányhoz és annak rendjéhez való csatlakozásával a régi jogrend a csatlakozó területen megszűnik. Kizárólag ez az Alkotmány és az abból eredő minden további rendelet és törvény lép hatályba.

35. cikk

A nép és a polgárok képviselete

(1) A német városokban és községekben, valamint a német államban a nép és az állampolgárok képviselettel rendelkeznek. A mindenkori helyi tanács a helyi közösség szabad, közvetlen, egyenlő és nyílt választásokon megválasztott képviselőiből áll. 

(2) Senki sem részesülhet előnyben vagy hátrányban megválasztása miatt. Az állam minden választópolgár és megválasztott jogait tiszteletben tartja, és kiáll minden választói vélemény teljes toleranciája és egyenlősége mellett. Senkit sem lehet szavazásra kényszeríteni.

36. cikk

Az állam közigazgatási rendje

(1) A városi és községi tanácsok közvetlen választás útján olyan személyt neveznek ki maguk közül, aki legalább az új német közigazgatás 1. szintű vizsgáját letette. Az így megválasztott személy követként jogosult és egyúttal felhatalmazást kap arra, hogy a város vagy község érdekeinek képviseletében eljárjon a községi közigazgatás következő szintjén. A képviselő szavazatával városának vagy településének akaratát testesíti meg. Kötelezőek számára az őt delegáló testület határozatai és megbízásai. A képviselő tevékenységét társadalmi munkában végzi. 

(2) Az egyes csatlakozó városok és községek legalább hét, de legfeljebb 49 képviselőjéből legalább egy, de legfeljebb három képviselőből álló testületet választanak. Ezeknek a képviselőknek legalább az új német közigazgatás 2. szintű vizsgáját le kell tenniük. Ők jogosultak a településszövetséget képviselni és annak nevében jogilag kötelező jelleggel eljárni. Kötelezőek rájuk a delegáló testületük határozatai és megbízásai. 

(3) Ily módon a szabad városok és községek felmenő szervezeti formában járnak el, és maguk adják meg az általuk választott struktúrát. A további részleteket törvény határozza meg.

(4) Minden szabad városnak és szabad községnek joga van a felettes területi testülettől való elszakadásra, a területi testület megváltoztatására vagy önigazgatásra. 

(5) A területi testülethez való csatlakozás nélküli önigazgatás esetén a városnak vagy községnek nincs beleszólási és befolyásolási lehetősége az őt körülvevő szabad városok és községek szervezetébe. Kérelemre bármikor újra helyet kaphat, kezdetben próbaidőre. A próbaidő legfeljebb egy évig tart. Ez alatt az idő alatt a város vagy önkormányzat regionális és régiófeletti döntések befolyásolási lehetősége korlátozott. Ha egy város vagy település egy másik felsőbb területi testülethez vált, a váltó városnak vagy településnek hat hónapig korlátozott beleszólási joga van. Ez alól a szabály alól kivételt képez, ha az új területi hatóság tanácsainak legalább háromnegyede egyetért.

37. cikk

Hivatali segítségnyújtás

(1) Az államon belül minden létező hatóság kölcsönös segítséget nyújt egymásnak. 

(2) A területi testület minden tanácsa köteles felügyelni a rangban alatta álló tanács tevékenységét. Jogosult arra is, hogy közvetlenül, utasítással kikényszerítse a jelen Alkotmány betartását. 

(3) A közbiztonság és a közrend fenntartása vagy helyreállítása érdekében az ezen Alkotmány értelmében a város vagy a község különleges fontosságú esetekben más községek, intézmények és szervek erőit és eszközeit is kérheti és felhasználhatja feladatai támogatására. 

38. cikk

A tanácsülések

(1) Minden tanácsülést nyilvánosan kell tartani. Titkos tanácsülések vagy a titkos tanácsülés részek tilosak. A polgároknak a tanács első két szakaszában kérdésfeltevési jogot kell biztosítani, amelyet a tanácsülések során gyakorolhatnak. A kérdésekre választ kell adni. 

(2) A kerületi tanácsokban és az Államtanácsban a polgároknak megfigyelési joguk van. A kerületi tanácsok deme tagjainak joga van kérdéseket feltenni. 

39. cikk

A megválaszthatóság törvényes korlátozása

A köztisztviselők, hivatásos katonák, ideiglenes önkéntes katonák és bírák választhatóságát az államban, a járásokban, a megyékben és a községekben törvény korlátozhatja.

Jogszolgáltatás

40. cikk

Állami Alkotmánybíróság

(1) A német állam állami alkotmánybíróságot hoz létre. 

(2) Az Állami Alkotmánybíróság bíráinak egy-egy felét a király és az Államtanács nevezi ki, figyelemmel ezen Alkotmány rendelkezéseire. 

(3) Az Állami Alkotmánybírósághoz az állam bármely polgára megalapozott keresetet nyújthat be, ha úgy érzi, hogy alkotmányos jogai sérültek. Jogosult arra, hogy panaszáról döntés szülessen. 

(4) A további részleteket törvény állapítja meg. 

41. cikk

A jogszolgáltatás célja

(1) A jogszolgáltatás célja a jogi béke megőrzése és az önrendelkező, egyenlő jogokkal rendelkező emberek stabil, tartósan békés, a teremtés törvényein alapuló közösségének megvalósítása. Az igazságszolgáltatásnak arra kell irányulnia, hogy minden társadalmi kérdésben minden ember számára igazságos megoldásokat találjon és biztosítson. Az igazságosság az írott törvények felett áll. 

(2) Minden bíróság alapvetően állami bíróság. A magán választottbíróságok kérelemre akkor fogadhatók el, ha rendelkeznek jogrenddel, és ha a jogrend és annak hatásköre nem ellentétes az alkotmányos elvekkel vagy az erkölcsiséggel.

42. cikk

Rendes bírói joghatóság

(1) A rendes bírói joghatóságot az állami bíróság és a bíróságok gyakorolják. A részleteket törvény szabályozza. 

(2) Kivételes bíróságok nem engedélyezettek. A hadbíróságokra és a statáriális bíróságokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket ez nem érinti, ha azokat a király hozta.

43. cikk

A bírók függetlensége

(1) A bírók függetlenek és csak az Alkotmánynak és a törvénynek vannak alárendelve. Tilos a bírók és az igazságszolgáltatás más szerveinek kamarákba, egyesületekbe, társaságokba vagy más szervezetekbe való bevonása. Minden bíró köteles ügyelni arra, hogy függetlenségét még magántevékenysége során sem veszélyeztesse. 

(2) Az államnak kötelessége a törvényes bíró létrehozása. Egyszerű kérésre minden bíró köteles a vádlott vagy az eljárásban részt vevő fél számára igazolni, hogy ő a törvényes bíró. 

(3) Az elsőfokú bírók önkéntes társadalmi munkában dolgoznak. Közvetlenül a helyi tanácsosok választják őket, és vétség esetén bármikor felmenthetők tisztségükből. Az így megválasztott bírók a helyi tanácsnak tartoznak elszámolással. 

(4) Másodfokú bíró (főbíró) csak akkor nevezhető ki, ha legalább három éve önkéntes elsőfokú bíró, és ez idő alatt becsületességével, reszocializációs sikereivel és hozzáértésével pozitívan kitűnt. Ez idő alatt legalább 30 eljárást kell levezetnie. Ez alól kivételt képezhet, ha a tevékenységi körébe tartozó eljárások száma nem teljesült. A főbíróknak polgári rangúaknak kell lenniük, és magas etikai és szakmai kompetenciával kell rendelkezniük. A további részleteket a Német Királyság bírói törvénye szabályozza. 

(5) A főbírókat közvetlenül a bírósági körzet szavazásra jogosult helyi polgárai választják. A megválasztandó bírónak abban a bírói körzetben kell lakóhellyel rendelkeznie, amelyben tevékeny.

(6) A főbírók további feladata a jog és a jogalkalmazás további egyszerűsítése, valamint az emberiség magasabb értékeinek és magasabb erkölcsiségének elérésén való munkálkodás. További feladatuk a felsőbb állami iskolákban való tanítás.

44. cikk

A bírósági eljárás nyilvánossága

(1) Minden bírósági eljárás nyilvános. Kivételek csak a gyermekek és fiatalkorúak védelme érdekében engedélyezettek. A részleteket törvény szabályozza. 

(2) Minden állami bíróság minden állampolgár számára ingyenesen működik. 

(3) Minden bírósági tárgyalásról kérésre a bíróság jegyzője szó szerinti jegyzőkönyvet készít, és azt teljes terjedelmében hang- és képfelvételen is rögzíti. A felvételeket a tárgyalás végén jó minőségben, sérülésmentesen és az eljárásban részt vevő valamennyi fél számára felhasználásra készen rendelkezésre kell bocsátani. 

(4) Valamelyik fél kérésére vagy különleges közérdekűség esetén az eljárás közvetlenül a nyilvánosság számára is közvetíthető. Ha az eljárás jelentős mértékben sértheti valamely személy személyiségi jogait, a nyilvánosságra hozataltól tartózkodni kell. A további részleteket törvény szabályozza. 

(5) Minden bírósági eljárást legkésőbb az eljárás megindításától számított 6 hónapon belül le kell zárni. Kivételek megengedettek különösen bonyolult és/vagy nehézkes eljárások esetén. A további rendelkezéseket törvény szabályozza.

II. szakasz:

Alapjogok

45. cikk

Az alapjogok elidegeníthetetlensége

(1) Az alábbi alapjogok elidegeníthetetlenek, és azokat semmilyen alkotmánymódosítás vagy jogszabály nem törölheti el vagy korlátozhatja. 

(2) Az igazságszolgáltatás számára tilos az alapvető jogokat értelmezéssel felforgatni. Bármilyen kísérletnek a király gátat szabhat, és a bíró vagy bírák elbocsátásához vezethet. 

(3) Az alábbi alapjogok közvetlenül érvényes jogként kötelezik a törvényhozást, a bírói és a végrehajtó hatalmat. 

46. cikk

Emberi méltóság

Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben tartása és védelme minden államhatalom feladata és kötelessége. 

47. cikk

Az élethez és a testi épséghez való jog

(1) Mindenkinek joga van az élethez. A halálbüntetés megszűnt és tilos. 

(2) Senkit sem lehet embertelen, kegyetlen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. 

48. cikk

Az állampolgársághoz való jog

(1) Minden német embernek joga van a német állampolgársághoz.

(2) A német állampolgárságot nem lehet megvonni egy német embertől. 

49. cikk

Egyenlőség

Egyetlen német sem kerülhet hátrányos helyzetbe egy külföldivel vagy hontalan személlyel szemben. Senkit sem lehet hátrányos vagy előnyös helyzetbe hozni egy másik személyhez képest. Egyetlen embert (a Német Királyság állampolgárát) sem lehet hátrányos vagy előnyös helyzetbe hozni egy másik személlyel szemben. Egyetlen isteni lényt (a Német Királyságban Dem-jeit) sem lehet hátrányos helyzetbe hozni vagy előnyben részesíteni egy másik isteni lénnyel szemben. 

50. cikk

Kiszolgáltatás, német jogi eljárás

(1) Egyetlen német sem adható ki külföldnek vagy más nem belföldi hatóságnak, semmilyen formában. 

(2) Minden német embernek joga van ahhoz, hogy a jelen Alkotmány hatálya alá tartozó belföldi német bíróság elé állíttassék. Ha egy német állampolgár külföldön bűncselekményt követett el, a német törvények szerint ezen Alkotmány keretein belül felelősséggel tartozik tetteiért, még akkor is, ha a vádolt cselekmény nem a német büntetőjogban megjelölt bűncselekmény.

51. cikk

A személyiség fejlődéséhez való jog

Mindenkinek joga van személyiségének szabad kibontakoztatásához, feltéve, hogy ez nem sérti mások jogait, és nem sérti az Alkotmányt vagy az erkölcsi törvényt. 

52. cikk

Jogegyenlőség, jogképesség

(1) Minden német állampolgár egyenlő jogokkal rendelkezik. Senkit sem lehet megfosztani törvényes ítélőképességétől. 

(2) Minden német férfi és nő egyenlő jogokkal rendelkezik. Senkit sem lehet neme miatt előnyben vagy hátrányban részesíteni. 

(3) Minden németnek azonos állampolgári jogai és kötelességei vannak. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki egyenlő mindenkivel, hanem azt, hogy a népből mindenki állampolgári jogokat szerezhet, minden állampolgár közhivatalokba és a dém státusba kerülhet, és a dém státusból mindenki királyi tisztséget viselhet. 

(4) Az állampolgári jogok élvezete, a közhivatalokba való belépés és a közszolgálatban szerzett jogok függetlenek a vallási felekezettől. Senkit sem érhet előny vagy hátrány valamely felekezethez vagy hitvalláshoz való tartozás vagy nem tartozás miatt. 

(5) Senki sem részesülhet előnyben vagy hátrányban fogyatékossága miatt. 

(6) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy mindenütt jogképesnek ismerjék el. 

53. cikk

Polgári jogállás

(1) Jogellenes valamely személy általános jogállásának megváltoztatása anélkül, hogy az illető jogállásának tudatában lenne. A jogsértés emberiség elleni bűncselekménynek minősül, és az állam bünteti. 

(2) Egy személy meglévő polgári jogállását csak kifejezett írásbeli nyilatkozattal, önkéntesen, jelentőségének és következményeinek teljes tudatában lehet megváltoztatni. 

54. cikk

Petíciós jog

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyénileg vagy másokkal együtt írásban petíciót vagy panaszt intézzen az illetékes hatóságokhoz és a népképviseleti szervhez.

55. cikk

A hit és a lelkiismeret szabadsága

(1) A hit, a lelkiismeret, a vallási és világnézeti meggyőződés szabadsága sérthetetlen. 

(2) A vallás zavartalan gyakorlását biztosítani kell, ha az nem sérti mások élethez, testi, lelki, érzelmi, szellemi és szellemi épséghez és szabadsághoz fűződő személyiségi jogait. 

(3) Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy lelkiismerete ellenére fegyverrel katonai szolgálatot teljesítsen. 

56. cikk

Az egészséghez való jog

(1) Mindenkinek joga van az egészséghez. 

(2) Mindenkinek joga van az egészséges és természetes élelmiszerekhez.

III. szakasz:

Az állampolgári jogok

57. cikk

Államnép és állampolgárság

(1) Német állampolgár minden német ember a birodalmi vagy az állampolgársági törvény szerint. 

(2) Állampolgári jogok illetnek meg minden német állampolgárt ezen Alkotmány keretein belül. 

(3) Az polgári jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. 

58. cikk

A státuszok

(1) A Német Királyságban 3 státuszt különböztetünk meg. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a törvénynek megfelelően megváltoztassa a státusát. 

(2) Ha egy embernek sikerül felvételt nyernie a Német Királyságba, a felvett ember a Német Királyság államnépének része. Nem rendelkezik választójoggal, és nem választható a Dém státuszba. Azonban bármikor lehetősége van arra, hogy aktív és passzív választójogot szerezzen, és így állampolgári státuszba emelje magát. 

(3) Állampolgár az, aki a választójog és a választhatóság megszerzése érdekében vizsgát tett, és ezáltal választójogot szerzett. Az az állampolgár, aki a törvénynek megfelelően letette az előírt vizsgát a tanácsi tagságra való alkalmasság megszerzéséhez is, megválasztható a tanácsba, vagy megkezdheti a közszolgálati pályafutását a törvényi határozatok szerint. Az állam polgárai közvetlen választáson választják meg a helyi testület tanácstagjait.

(4) Dem-i rangra kérelemre emelhető az, aki betöltötte a 24. életévét és szokásos tartózkodási helye az ország területén van, aki ünnepélyesen letette az Alkotmányra tett esküt, aki megszerezte a választó- és választhatósági jogot, aki letette az összes előírt vizsgát, aki legalább egy évig közhivatalt viselt és aki legalább egy regionális tanácsban szolgált. A Deme minden tagjának joga és kötelessége a választásokon és a szavazásokon részt venni. Indokolt kérelemre legfeljebb hat hónapos időtartamra le lehet mondani erről a jogról és fel lehet függeszteni a kötelezettséget. 

(5) A polgárok a király által javasolt és az Államtanács által megerősített későbbi új királyt választják meg, és az Alkotmányban biztosított jogaik keretein belül döntenek a törvénytervezetekről.

IV. szakasz:

Az állami szervek és a közélet intézményeinek 

felépítése, az állampolgárok jogai

59. cikk

Kereskedelmi flotta, állami flotta

(1) Valamennyi német kereskedelmi hajó egységes német kereskedelmi flottát alkot. 

(2) A német állam saját állami flottát tart fenn. 

60. cikk

A vélemény- és információszabadság, 

a sajtójog, művészet és tudomány

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy véleményét szóban, írásban és képekben szabadon kifejtse és terjessze, valamint hogy minden forrásból akadálytalanul tájékozódjon. Biztosítani kell a sajtószabadságot, valamint a rádiós és filmes tudósítás szabadságát. 

(2) A sajtó feladata az aktuális történések bemutatása. Átfogóan kell tájékoztatnia az állampolgárokat. A sajtó köteles hitelesen és semlegesen tudósítani. Tilos a féligazságok és hazugságok terjesztése. Ennek keretében a sajtó szabad, és nincs cenzúra. Bizonyítottan valótlan vagy féligazságok esetén a sajtó köteles az állításait azonos terjedelemben és formában haladéktalanul visszavonni és ellennyilatkozatot közzétenni. Az ellennyilatkozatot a sajtó akkor adhatja meg, ha az érintett személy vagy az állam megelégedésére nem készít ellennyilatkozatot. Az érintett személy és az állam is köteles a valósághoz igazodni. Ismételt, akár szándékos, akár gondatlan magatartásból elkövetett hamisítás vagy manipuláció esetén a sajtótermék bevonható, és a teljes sajtótermék tulajdonjoga elközösíthető. A további részleteket törvény szabályozza. 

(3) A művészet és a tudomány, a kutatás és az oktatás szabad. A tanítás szabadsága nem mentesít az igazság tanításának és a jelen Alkotmányhoz való hűségnek a kötelezettsége alól. 

(4) Az erkölcs megőrzése, a gyermekek és az ifjúság védelme az állam feladata.

61. cikk

Házasság és család

(1) A házasság és a család az állam különleges védelme alatt áll. 

(2) A házassági korú férfiaknak és nőknek joguk van korlátozás nélkül házasságot kötni vagy életközösséget alkotni. Felelősséget viselnek a közösségért és a jövő nemzedékekért. 

(3) Házasságot vagy élettársi kapcsolatot csak a leendő partnerek szabad és korlátlan beleegyezésével lehet kötni. 

(4) A gyermekek gondozása, nevelése és oktatása a szülők természetes joga és elsődleges kötelessége. Tevékenységüket az államközösség felügyeli. Az államközösség arra törekszik, hogy a közösség minden tagját megtanítsa arra, hogy gyermekeit úgy nevelje, hogy azok tiszteletben tartsák az élet természetes alapjait, a teremtés törvényeit, az emberi jogokat és a közösséget. 

(5) A gyermekeket a törvényes gyámok akarata ellenére csak akkor lehet a családból kiemelni, ha a törvényes gyámok kudarcot vallanak, vagy ha a gyermekeket más okból elhanyagolás fenyegeti. Ebben az esetben az államnak kötelessége a törvényes gyámokat segíteni, és arra törekedni, hogy a törvényes gyámok ismét megfelelő módon tudjanak eleget tenni gondozási kötelezettségüknek. 

(6) Minden anya és minden egyedülálló apa jogosult a közösség védelmére és gondoskodására, az anya esetében különösen a szülés előtt és után. 

(7) A házasságon kívül született gyermekek számára a törvény ugyanazokat a feltételeket biztosítja testi és lelki fejlődésükhöz és a társadalomban elfoglalt helyükhöz, mint a házasságban született gyermekek számára.

62. cikk

Az oktatásügy

(1) A közoktatás az állam felügyelete alatt áll, és azt az állam egész területén egységesen kell megszervezni. 

(2) Az állam feladata, hogy megfeleljen az emberek egyéni szükségleteinek. Ennek során az államnak kötelessége, hogy minden tantárgy tantervébe beépítse a legújabb, érvényesített ismereteket. Köteles képessé tenni a tanulókat az interdiszciplináris tantárgyak megértésére. 

(3) Az államnak törekednie kell arra, hogy az emberek önbizalommal teli, szellemileg, érzelmileg és fizikailag holisztikusan fejlett személyiségekké nőjenek fel. Tiszteljék a természetet és az emberi jogokat, és segítsék a közösséget, a békét és az etikai értékek terjesztését. Az iskolának arra kell törekednie, hogy a tanulók olyan képességeket és készségeket sajátítsanak el, amelyekkel képesek a személyes és társadalmi problémákat erőszak nélkül megoldani. A tantervnek holisztikusan az életre kell irányulnia, és az emberek egészségének és jólétének biztosítására kell törekednie. A tananyagnak tartalmaznia kell a jog, a nevelés, a gazdaság, a pénz, a szociális viselkedés, az öngyógyítás, az alapvető pszichológiai ismeretek, a metafizika és az önismeret területén az alapvető ismeretek tanítását is. 

(4) A szülőknek elsőrendű joga, hogy az ebben az Alkotmányban megfogalmazott elveken belül megválasszák a gyermekeiknek nyújtandó oktatás típusát. A szülőknek joguk van meghatározni a gyermek vallási oktatásban való részvételét. A vallásos nevelésnek a természet és az embertársak iránti tiszteletet kell kifejeznie, és lehetővé kell tennie a tanuló számára és hogy a tanuló egy átfogóbb tudatossággal saját tapasztalatokat szerezzen. 

(5) A vallásos nevelésben az állam a tudomány, a szellemiség és a vallás valódi egységének megismerésére, az emberben a pozitív értékek és jellemvonások növelésére, valamint a feltétel nélküli szeretet képességének fejlesztésére törekszik. 

(6) A vallásoktatás rendes tantárgy az állami iskolákban, a felekezeten kívüli iskolák kivételével. Az állam felügyeleti jogának sérelme nélkül a vallásoktatást a vallási közösségek elveivel összhangban kell tartani. Egyetlen tanár sem kötelezhető arra, hogy akarata ellenére vallásoktatást tartson. 

(7) Az magániskolák létrehozásának joga biztosított. Az állami iskolákat helyettesítő állami iskolákhoz az állam jóváhagyása szükséges, és az ezen Alkotmány hatálya alá tartoznak. A jóváhagyás akkor adható meg, ha a községi iskola tanítási céljait, felszereltségét és szervezetét, valamint a tantestület tudományos képzését tekintve nem marad el az állami iskoláktól, és ha nem segíti elő a tanulóknak a szülők vagyoni helyzete szerinti elkülönítését. Az engedélyt meg kell tagadni, ha a tanárok gazdasági és jogi helyzete nem kellően biztosított, kivéve, ha a tanárok tisztában vannak a nem biztosított helyzetükkel, és írásban nyilatkoznak arról, hogy a körülményekkel egyetértenek. 

(8) Az állami vagy állami iskolákban minden érettségi és gyakorlati vizsgának az egész államban azonos színvonalúnak kell lennie. Meg kell mutatniuk, hogy az illetőnek mely tantárgyi területen vannak különleges erősségei, és nem szelektálhatnak sem közvetlenül, sem közvetve a beosztás szerint.

63. cikk

Gyülekezési szabadság

(1) Minden németnek joga van békésen és fegyver nélkül, előzetes értesítés vagy engedély nélkül gyülekezni. 

(2) Ez a jog a szabadtéri gyülekezések esetében korlátozható. 

(3) A gyülekezési szabadság helyszíni korlátozását az állami tisztviselők csak akkor engedélyezhetik, ha a gyülekezéssel más személyek jogai súlyosan sérültek, sérülnek vagy sérülhetnek, vagy ha a gyülekezés az állami rend megzavarására vagy megszüntetésére szolgál. 

64. cikk

Az egyesülési és koalíciós szabadság

(1) Minden németnek joga van egyesületeket és társaságokat alapítani. 

(2) Tilos az olyan egyesületek létrehozása, amelyek célja vagy tevékenysége erkölcsi vagy büntetőjogba ütközik, vagy amelyek az Alkotmány vagy a népek tájékoztatása ellen irányulnak. 

(3) A munka- és gazdasági feltételek védelmére és előmozdítására irányuló egyesületek alakításának joga mindenki és minden szakma számára biztosított. Semmisek azok a megállapodások, amelyek ezt a jogot korlátozzák vagy akadályozni akarják, valamint az erre irányuló intézkedések. 

(4) Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy valamely egyesülethez tartozzon. Törvényes kivételek csak akkor megengedettek, ha az egyesületet a közösség védelmére vagy az egyének jogainak védelmére hozták létre, vagy ha a tagság elmaradása az egyén életének, testi épségének, egészségének vagy vagyonának veszélyeztetéséhez vagy a közösséget érintő különleges nehézségekhez vezethet. A kötelező tagság kérelemre, egyedi esetekben megszüntethető. 

65. cikk

Levelezés, postai és távközlési titoktartás

(1) A levelezés, a posta és a távközlés titka sérthetetlen. 

(2) Ha a korlátozás az ebben az Alkotmányban biztosított jogok védelmét szolgálja, a törvény előírhatja, hogy az érintett személlyel nem közölhető, és hogy a jogi út helyett az érintett helyi tanács által kijelölt testület általi felülvizsgálat lép a jogorvoslat helyébe.

66. cikk

Mozgásszabadság

(1) A Német Királyság minden állampolgára az ország egész területén mozgásszabadságot élvez. 

(2) Ez a jog csak abban az esetben korlátozható, ha a megélhetéshez szükséges eszközök nem elegendőek, és ha a köz számára különleges terhekkel járna, vagy ha ez az állam létét vagy az alkotmányos rendet fenyegető közvetlen veszély elhárítása, természeti katasztrófák vagy különösen súlyos balesetek leküzdése, a fiatalok elhanyagoltságtól való védelme vagy bűncselekmények megelőzése érdekében szükséges. 

67. cikk

A foglalkozás szabadsága, a kényszermunka tilalma

(1) Minden németnek joga van foglalkozását, munkahelyét és képzési helyét szabadon megválasztani. A foglalkozás gyakorlása törvényben szabályozható, ha a foglalkozás gyakorlásához bizonyos képzettség szükséges az egyén vagy a közösség védelme érdekében. 

(2) Senki sem kényszeríthető meghatározott munka végzésére, kivéve a hagyományos, mindenki számára azonos általános közszolgálati kötelezettség keretében. 

(3) Kényszermunka nem megengedett. 

68. cikk

A lakás sérthetetlensége

(1) Mindenkinek joga van a lakótérhez. Az otthon sérthetetlen. 

(2) Házkutatást csak olyan német bíró rendelhet el, aki mint az ezen Alkotmány szerinti közhivatalnok, a Német Királyság közhivatalnokától kapta meg a kinevezési bizonyítványát. 

(3) Közvetlen veszély esetén házkutatást a törvényekben meghatározott más szervek is végezhetnek, és csak az ott előírt formában. Ha a házkutatást nem a Német Királyság német bírója végzi, a törvény által erre felhatalmazott tisztviselőnek a házkutatásról szóló, kézzel aláírt bírói végzést kell magánál tartania. Ezt át kell adni a lakás tulajdonosának. A bíró és a házkutatást végző legmagasabb rangú tisztviselő egyaránt felelősséggel tartozik a házkutatásért, és személyesen felel azért, ha a házkutatás nem jogszerű, nem felel meg az előírásoknak, vagy ha a házkutatás a lakás tulajdonosának emberi méltóságát sértő, a tulajdonát szándékosan vagy gondatlanságból megrongáló vagy más alapvető jogokat sértő módon történik. 

(4) Az e cikkben felsorolt cselekményekért helyileg felelős szervek teljes körűen tájékoztatják a felsőbb területi testület tanácsát az általuk e tekintetben végrehajtott intézkedésekről. Ha az intézkedések egy vagy több területi hatóság egy vagy több tanácsosát érintik, a végrehajtó szerv köteles erről az intézkedésről értesíteni a következő magasabb szintű területi hatóság valamennyi tanácsosát és az Államtanácsot.

69. cikk

Tulajdon, öröklési jog, kisajátítás

(1) Mindenkinek joga van egyénileg és kollektíven a tulajdonhoz és a tulajdonszerzéshez. Az öröklési jog biztosított. 

(2) A tulajdonjog kötelez. Használatának egyúttal a közjót kell szolgálnia. Ha ezt az elvet szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megsértik, a tulajdon elközösíthető. Ha a tulajdont szándékosan a közjót, az emberi jogokat vagy az élet természetes alapjait veszélyeztető módon használják, a tulajdon kártalanítás nélkül kisajátítható és közös tulajdonba adható. 

(3) A (2) bekezdésben foglaltakon kívül a kisajátítás csak közérdekből megengedett. Csak akkor hajtható végre, ha a kártalanítás fajtája és mértéke megfelelően szabályozott. A kártalanítást a közérdek és az érintettek érdekeinek méltányos mérlegelésével kell meghatározni. Ha a kártalanítás összege vitatott, a rendes bírósághoz kell fordulni. 

70. cikk

Szocializáció

(1) A föld, a talaj és mindenféle természeti erőforrás közös tulajdon, és az elidegeníthetetlen állami vagyon részét képezi. Ide tartozik a víz, a fa és minden más természeti erőforrás is. Amennyiben egy közjószág magántulajdonban van, erre a 69. cikk (2) bekezdésében foglalt elvek vonatkoznak. 

(2) A magántulajdonban vagy magántulajdonban lévő föld, természeti erőforrások és termelési eszközök a kárpótlás jellegét és mértékét szabályozó törvénnyel a közösségivé tétel céljából közös tulajdonba vagy a közös gazdaság más formáiba adhatók át. A 69. cikk (3) bekezdését a kártalanításra értelemszerűen alkalmazni kell.

71. cikk

Menekültjog

(1) Minden, az állam területén tartózkodó, nem német állampolgárságú személyre a külföldiekre vonatkozó jogszabályok vonatkoznak. 

(2) A külföldiek be- és kiutazását, tartózkodását és letelepedését szerződések és törvények szabályozzák. 

(3) A politikailag üldözött személyek menedékjogot kaphatnak. Számukra a Német Királyság Alkotmánya és a vonatkozó jogszabályok érvényesek. Bizonyított bűncselekmények esetén bármikor és azonnali hatállyal újra kiutasíthatók. 

(4) A tartózkodást megszüntető intézkedések végrehajtását német bíróság csak nyilvánvalóan megalapozatlan vagy megalapozatlannak minősülő esetekben függesztheti fel, ha az intézkedés jogszerűségét illetően komoly kétségek merülnek fel. A felülvizsgálat terjedelme korlátozható, és az elkésett beadványok figyelmen kívül hagyhatók. A további részleteket a törvény határozza meg. 

(5) Az odaítélt állampolgárság elvesztésére csak törvény alapján és az érintett személy akarata ellenére csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy ezáltal nem válik hontalanná vagy hontalanná. 

72. cikk

A jogok elvesztése

(1) Aki az alapvető vagy polgári jogokkal visszaélve az államrend és az Alkotmány ellen harcol, elveszíti ezeket a jogokat. A jogvesztést és annak mértékét a területi közösség tanácsa vagy annak felhatalmazott képviselői mondják ki. (2) E határozat ellen a felettes területi közösség felsőbb tanácsához lehet döntőbíráskodás iránti kérelmet benyújtani. A tárgyalásra a kérelem benyújtásától számított egy hónapon belül kerül sor.

73. cikk

Alkotmányos jogok megsértése

(1) Ha egy személy alkotmányos jogait valaki megsérti, a jogi út korlátozás nélkül rendelkezésére áll. 

(2) Ha megállapítást nyer, hogy az alkotmányos jogok sérültek, az állam törekszik arra, hogy jogszabályait kiigazítsa, és megfelelő jogorvoslatot nyújtson annak a személynek, akinek a jogait megsértették.

74. cikk

Jogbiztonság, joghatóság, ártatlanság vélelme

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az Alkotmány vagy a törvény szerinti jogait sértő cselekmények esetén az illetékes államon belüli bíróságok hatékony jogorvoslatot nyújtsanak. 

(2) Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy kitoloncolni. 

(3) Mindenkinek teljes egyenlőséggel joga van ahhoz, hogy jogainak és kötelezettségeinek, valamint az ellene felhozott büntetőjogi vádaknak a független és pártatlan állami bíróság általi tisztességes és nyilvános tárgyaláson döntsenek. 

(4) Mindenkinek, akit bűncselekménnyel vádolnak, joga van ahhoz, hogy ártatlannak vélelmezzék, amíg bűnösségét nyilvános tárgyaláson, amelyben minden szükséges garanciát megkapott a védelméhez, be nem bizonyítják.

V. szakasz:

Katonai alkotmány

75. cikk

Katonai szolgálat

(1) A sorkatonai szolgálat törlésre került. Senkit sem lehet katonai szolgálat teljesítésére kötelezni vagy kényszeríteni. 

(2) Az állam azonban törekszik arra, hogy minden németet képességeinek és készségeinek megfelelően megtanítson alapvető ismeretekre a fegyveres és a fegyver nélküli önvédelemről. A megfelelő etikai és jogi ismereteket is meg kell tanítani, hogy ezeket az ismereteket helyesen és kizárólag az önvédelemre vonatkozó jogszabályok keretein belül alkalmazzák. Ezen ismeretek tanításának az egyéni jogok és az Alkotmány védelmét és védelmét kell szolgálnia. Semmiképpen sem használható fel más emberek, népek és nemzetek vagy azok hite, értékei és meggyőződései elleni támadásra. Ezen Alkotmány kinyilvánításával a németek vállalják, hogy minden emberrel és nemzettel szemben békeszerető és toleráns módon viselkednek, és kiállnak az igazság és az igazságosság mellett. 

(3) Az állam védelmi hadseregként, önkéntes szolgálaton alapuló hadsereget alakít. Az önkénteseknek német állampolgároknak kell lenniük. Aki önként engedi, hogy a honvédelem művészetére, beleértve a fegyverhasználatot is, a lakosság számára elérhetőnél nagyobb mértékben kiképezzék, annak bizonyos érettséggel és magas erkölcsi értékekkel kell rendelkeznie. Mielőtt felveszik őket a védelmi hadseregbe, a belépni szándékozóknak vizsgát kell tenniük a jellembeli és etikai érettség felmérésére. Azok, akik nem felelnek meg ezen az érettségi vizsgán, alkalmatlanok a fegyveres erőknél való hivatásos szolgálatra, és nem vehetők fel. A további részleteket törvény szabályozza. 

(4) A felvett személynek a honvédelmi szakértelmen kívül szakmát kell tanulnia vagy tanulmányokat kell folytatnia. Az átadott ismereteknek lehetővé kell tenniük, hogy a fegyveres erők szolgálatából kilépve a közösségben megfelelő egyéb helyet foglalhasson el. A választást a besorozott személy maga is megteheti. A felkínált szakmai vagy tanulmányi kurzusoknak a közjó és a közösség szükségletei felé kell irányulniuk, és tartalmilag igazodniuk kell e bekezdés 2. mondatához, anélkül, hogy megsértenék az igazság, az emberség, az etika és az erkölcs elveit. 

 (5) Fegyveres alakulatokat csak a rendőri feladatok ellátásához és a rend belső vagy külső fenntartásához szükségesnek ítélt mértékben lehet létrehozni és fenntartani. Az erre vonatkozó részletes rendelkezéseket jogszabály határozza meg.

76. cikk

Honvédelem

(1) A király rendelkezik a fegyveres erők feletti legfőbb parancsnoki és irányítási jogkörrel, és ő adja meg a védelmi stratégia irányelveit. 

(2) A Német Királyság területét érő katonai támadás esetén a király állapítja meg a védelmi ügyet. Távollétében erre a helyettese, a védelmi miniszter vagy az Államtanács 3 tagja jogosult. 

(3) A király védelmi minisztert nevezhet ki. 

(4) A honvédelem ügyében sem lehet senkit fegyveres szolgálatra kényszeríteni. 

(5) A honvédség kivételével a fegyveres erők csak az ezen Alkotmány által kifejezetten megengedett módon alkalmazhatók. 

(6) A fegyveres erők honvédelem és feszültség esetén jogosultak a polgári objektumok védelmére és a forgalomirányítási feladatok ellátására, amennyiben ez a védelmi feladatuk teljesítéséhez szükséges. A rendőri hatáskörök e célból a fegyveres erőkre átruházhatók. A fegyveres erők e tekintetben együttműködnek az illetékes hatóságokkal. 

(7) A német állam létét vagy alkotmányos rendjét fenyegető közvetlen veszély elhárítása érdekében az Államtanács, ha a rendőri erők, valamint a határőrség nem elegendőek, fegyveres erőket vethet be a rendőrség és a határőrség támogatására a polgári objektumok védelmében, valamint a szervezett és katonai fegyveres felkelők elleni küzdelemben. A fegyveres erők alkalmazását be kell szüntetni, ha az Államtanács, az elnök vagy a király ezt kéri.

77. cikk

Háborús támadási cselekmények tilalma, 

háborús fegyverek ellenőrzése

(1) Alkotmányellenes és büntetendő az olyan cselekmények, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a népek békés együttélését, vagy amelyeket annak veszélyeztetésének szándékával követnek el, különösen a támadóháború előkészítése, támogatása vagy az abban való részvétel. Nem alkotmányellenes a támadó háború folytatása, ha a háborús cselekményre egy másik nép vagy állam hadüzenete alapján kerül sor a német nép, a német állam vagy a király ellen, ha közvetlen veszély áll fenn, és ha ez a cselekmény a német népet ért jelentős kár elhárításához szükséges, és ha ez a kár más módon nem kerülhető el. 

(2) A Németországban gyártott, vagy gyártandó, németek által kigondolt, feltalált, épített vagy gyártását felügyelő, szervező vagy elősegítő fegyverek, fegyveralkatrészek vagy hadviselésre szánt vagy alkalmas áruk csak a német állam engedélyével gyárthatók, szállíthatók, hozhatók forgalomba és használhatók. Tilos minden németnek és a német államnak fegyvereket, fegyverrészeket vagy hadviselésre alkalmas árukat kivinni, vagy egyébként az országból kivinni, külföldön előállítani, eladni vagy más módon rendelkezni velük. 

(3) Minden háborús cselekményt kizárólag az ország védelmére vagy saját népének védelmére szabad végrehajtani. Alkotmányellenes és tilos a más államnak, nemzetnek vagy népnek a más állam, nemzet vagy nép elleni támadó háborúban való bármilyen segítségnyújtás. 

(4) Más állam, nemzet vagy népcsoport megszállása, megszálló hatalom gyakorlása vagy kizsákmányolása alkotmányellenes és tilos. Ide tartozik a háború utáni újjáépítés is, ha az nem önzetlenül történik, vagy ha azt nem szerződés szabályozza igazságosan, és nem a terület lakosságával egyetértésben történik. Az újjáépítés nem vezethet semmiféle kényszerű függőséghez a háborút vívó féltől. 

(5) A német állam a védelem érdekében jogosult szövetségeket kötni. A német állam szövetségkötési képessége magában foglalja a szövetségesek korlátlan támogatását védelmi ügyükben.

VI. szakasz:

A pénz-, valuta- és pénzügyi alkotmány

78. cikk

Törvényes valuta, pénzügyi szuverenitás, 

kamat, hitelnyújtás, valutakibocsátási kritériumok

(1) A pénzverés, a bankjegyek és az államháztartás szabályozása az állam kizárólagos hatáskörébe tartozik. 

(2) A Német Királyság királya állami bankként valuta- és bankjegybankot hoz létre. Az állami bank bármilyen privatizációja tilos. A Német Királyi Állami Bank az új német valutát e cikk elvei szerint bocsátja ki. 

(3) Az új német márka, mint készpénzes fizetőeszköz, bevezetését követően a Német Királyság törvényes fizetőeszköze lesz, ugyanúgy, mint az E-márka, mint nem készpénzes fizetőeszköz. 

(4) A Német Állam kizárólagos pénzügyi szuverenitást gyakorol. A pénzverés és a pénzteremtés kizárólag a Német Államot illeti meg. A pénzteremtés másnak tilos. A kivételeket ez az Alkotmány határozza meg. A további részleteket törvény szabályozza. 

(5) A kamat és a kamatos kamat tilos. Költségfedező egyszeri feldolgozási díj akkor megengedett, ha az is a pénzkörforgásba folyik. Ennek ésszerűnek kell lennie, és nem haladhatja meg a kölcsön teljes összegének 7 százalékát. A közszférának nyújtott kölcsönök csak akkor megengedettek, ha a kibocsátott kölcsönösszeg egyenértékűen tükröződik az anyagi értékben, és a fogyasztáshoz való jogot az állam továbbra is garantálni tudja. 

(6) A pénzügyi szektorban dolgozókat nem lehet túlzott kedvezményekkel előnyben részesíteni.

(7) A régióközi beruházási hitelek nyújtása kizárólag az Állami Bank hatáskörébe tartozik. A részletes végrehajtási rendelkezéseket törvények szabályozzák. Ezeknek a törvényeknek az élet természeti alapjainak, az emberi jogoknak és maguknak az embereknek a tiszteletben tartására és védelmére, valamint a hitelnyújtás által létrehozott termékek minőségének biztosítására kell irányulniuk. 

(8) Az államnak tilos hitelt felvenni. Tilos továbbá az adósságként ható, megkerülő ügyletek. 

(9) Az állam beruházásai elsősorban az állam által már megtermelt forrásokból vagy pénzteremtés segítségével valósulnak meg. Pénzteremtés csak olyan projektek esetében megengedett, amelyek általános közérdekűek, a közjót szolgálják, tartós használati értékkel bírnak, és lehetőség szerint képesek hozzáadott értéket teremteni. Kizárólag pénzteremtés céljából nem szabad középületeket vagy más, hasznos céllal nem rendelkező létesítményeket építeni. Helytelen beruházás esetén a beruházás teljes összegét vissza kell vonni a közpénzekből. A további részleteket törvény szabályozza. 

(10) A létrehozott értékeket a lakosságnak kell felhasználnia. A részletesebb rendelkezéseket törvény állapítja meg. A törvény nem sértheti a fenti elveket. 

(11) A törvényes fizetőeszköz kivitele csak a Német Királyság Pénzügyminisztériumának jóváhagyásával engedélyezett. Csak olyan etikailag és jogilag indokolt, Németországon kívüli befektetésekhez engedélyezett, amelyek az élet természetes alapjait védik, tiszteletben tartják az emberi jogokat és a közjót szolgálják. Németország törvényes fizetőeszközei, amelyek engedély nélkül hagyják el Németországot, érvényüket vesztik. A további részleteket német törvény szabályozza.

79. cikk

Adók

(1) Közvetlen adók megfizetése rendszerint önkéntes. A kivételeket a Német Királyság törvényei határozzák meg. A kivételek a természetes és jogi személyekre és más jogi személyekre vagy szervekre korlátozódnak, amelyek veszélyeztetik vagy terhelik a személyek életét, testi épségét vagy egészségét, illetve a környezetet mint az élet természetes alapját, vagy bármilyen módon sértik mások jogait. Ez a rendelkezés nem érinti a közösségiesítés elvét. 

(2) A közigazgatás, az oktatás, a szociális feladatok és a közélet finanszírozásának költségei fedezésére kivetett díjakat csak méltányos alapon, mindenkire egyenlően lehet kivetni. 

VII. szakasz:

Az Alkotmány módosítása

80. cikk

Az Alkotmány módosítása

(1) Az Államtanács csak akkor módosíthatja ezt az Alkotmányt, ha a szavazásra jogosultak legalább kétharmada jóváhagyta az Alkotmány módosítását. Az Alkotmány bármely módosítását a Birodalmi Jogi Közlönyben közzé kell tenni, és az a közzététellel lép hatályba. 

(2) Sérelmek vagy különleges sürgősség miatt a király az Államtanáccsal együttműködve alkotmánymódosítást hajthat végre. Ezt az alkotmánymódosítást három hónapon belül a szavazásra jogosultak kétharmadának jóvá kell hagynia, elutasítás esetén pedig úgy kell tekinteni, hogy az nem lépett hatályba. 

(3) Az Alkotmány módosítása pénzügyekben nem megengedett. Elfogadhatatlan továbbá az Alkotmány 33-36., 38., 41., 45-56., 63. és 64. cikkében foglalt elvek módosítása. 

(4) Ezt az Alkotmányt csak olyan alkotmánymódosító törvénnyel lehet módosítani, amely kifejezetten módosítja vagy kiegészíti az Alkotmány szövegét.

VIII. szakasz:

Az állam területének újratagolása,

Közlekedési útvonalak, vészhelyzeti szabályok

81. cikk

Az állam területének újratagolása

(1) A német államterület újra tagolható, ha a német államhoz való csatlakozás a szervezeti felépítés kiigazítását teszi szükségessé, vagy ha más események az új német államra háruló feladatokat bővítik. 

(2) Amennyiben a német államhoz részben vagy egészben más államok, nemzetek, városok, városok társulásai, községek, községek társulásai vagy más területi szervek, természetes vagy jogi személyek, vallási közösségek, egyházak vagy más társulások csatlakoznak, úgy a jelen alkotmányban foglalt jogok megilletik őket. 

(3) Amennyiben a német állam területének más, jelenleg még idegenek által igazgatott államai, nemzetei vagy területei az alkalmazandó nemzetközi joggal összhangban a német államhoz kívánnak csatlakozni, az ezen alkotmányban foglalt új német rendet ezeken a területeken, nemzeteknél vagy államoknál nemzetközi jogilag kötelező érvényű szerződéssel kell bevezetni. 

(4) Más nemzeteknek és államoknak, amelyek a német államhoz kívánnak csatlakozni vagy más módon integrálódni kívánnak a német állam területébe, ugyanígy meg kell adni az önkormányzatot és az önrendelkezést, a jelen Alkotmány rendelkezéseivel összhangban. Ugyanakkor a nemzetiségi kötelékeket, valamint a történelmi és kulturális kapcsolatokat tiszteletben kell tartani, értékelni és meg kell őrizni. A gazdasági célszerűség elveit, valamint a regionális és nemzeti tervezés és a helyi önellátás követelményeit be kell tartani.

(5) Az állam területének újratagolása esetén a királynak vétójoga van, ha az átszervezés a német népre, más népekre vagy a békére jelentős vagy kiszámíthatatlan terheket róhat. Az Államtanácsot és, ha létezik Etikai Tanács, azt/azokat előzetesen meg kell hallgatni. 

(6) Azokon a területeken, amelyek területéből vagy területrészeiből új vagy újonnan lehatárolt területet kívánnak kialakítani, népszavazást vagy polgári népszavazást kell tartani. Népszavazást kell tartani arról is, hogy a lakosság milyen jogrendet kíván elfogadni. 

(7) Ha egy olyan összefüggő, elhatárolt települési és gazdasági térségben, amelynek részei több állam, nemzet vagy ország területén fekszenek és amelynek legalább egymillió lakosa van, a választásra jogosultak egytizede népszavazás útján követeli, hogy e térségben egységes hovatartozás jöjjön létre, akkor egy éven belül törvényben kell megállapítani, hogy a hovatartozást a (2) bekezdés szerint meg kell-e változtatni, vagy az érintett országokban népszavazást kell tartani. 

(8) A népszavazást annak megállapítására kell irányítani, hogy a törvényben javasolt hovatartozás-változtatás egyetértésre talál-e. A törvény különböző, de legfeljebb két javaslatot terjeszthet a népszavazás elé. Ha a többség jóváhagyja a javasolt hovatartozás-módosítást, a törvény két éven belül meghatározza, hogy a hovatartozás a (2) bekezdésnek megfelelően módosul-e. Ha a népszavazásra benyújtott javaslat egyetértésre talál, a népszavazás megtartásától számított egy éven belül törvényt kell alkotni a javasolt terület megalakításáról, amelyet már nem kell népszavazással megerősíteni.

(9) Népszavazáson és nemzeti konzultáció esetén a leadott szavazatok többségének minősül, ha az a területen választásra jogosultak legalább egynegyedét teszi ki. A továbbiakban a népszavazás, a népszavazási indítvány és a nemzeti konzultáció részleteit külön törvény szabályozza; e törvény rendelkezhet arról is, hogy a népszavazási indítványt három éven belül nem lehet megismételni.

(10) Az államok, nemzetek vagy országok területi összetételének egyéb változásai az érintett felek államszerződései vagy törvény útján, az érintett tanácsok vagy hasonló intézmények egyetértésével hajthatók végre, ha a terület, amelynek hovatartozását meg kívánják változtatni, nem több mint 50 000 lakosú. A részleteket az érintett tanácsok egyetértését igénylő törvény szabályozza. A törvénynek rendelkeznie kell az érintett városok, községek és kerületek meghallgatásáról. 

(11) Az államterület vagy az államterület részeinek újratagolását szerződéssel kell szabályozni. Az érintett városokat, községeket és kerületeket meg kell hallgatni. Az államszerződést az érintett területek mindegyikén népszavazással kell megerősíteni. 

(12) Ha az államközi szerződés a Szövetségi Köztársaság tartományainak egyes részeit érinti, a megerősítés ezekben a részekben népszavazásra korlátozható. A népszavazáson a leadott szavazatok többsége döntő, ha az a területen élő választásra jogosultak legalább egynegyedét magában foglalja. A részleteket törvényben kell szabályozni. Az államszerződéshez az Államtanács vagy a király jóváhagyása szükséges. A királynak vétójoga van.

82. cikk

Feszültség esetén

(1) Ha ez az Alkotmány vagy a honvédelemről – beleértve a polgári lakosság védelmét is – szóló állami törvény úgy rendelkezik, hogy a jogszabályok csak e cikk rendelkezéseivel összhangban alkalmazhatók, azokat – a honvédelem eseteit kivéve – csak akkor lehet alkalmazni, ha az Államtanács vagy a király megállapította, hogy feszültség esete áll fenn, vagy ha külön hozzájárulását adta azok alkalmazásához. A feszültség esetének megállapításához az Államtanács tagjai által leadott szavazatok kétharmadának többsége szükséges. 

(2) Feszültség esetén az Államtanács, az elnök vagy a király jogosult szövetségeket kötni, amelyek elsődleges célja a békés megoldás elérése. 

83. cikk

Vízi utak

(1) A Német Királyság Állama a fennhatósága alá tartozó területen meglévő birodalmi vízi utak tulajdonosa. 

(2) A Németországi Királyság a vízi utakat saját hatóságai útján kezeli, és ellátja a belvízi utak és a tengeri hajózás azon állami feladatait, amelyek a szuverén területén kívülre terjednek, és amelyeket a törvény a hatáskörébe utal. 

(3) A vízi utak igazgatása, bővítése, újjáépítése és átalakítása során a nemzeti kultúra, a vízgazdálkodás és a természetvédelem igényeit közös megegyezéssel kell biztosítani. 

84. cikk

Közutak és autópályák

(1) A Német Királyság a felségterületén lévő volt birodalmi autópályák és birodalmi utak tulajdonosa. 

(2) Az autópályák és utak kezelésében, bővítésében, újjáépítésében és átalakításában a nemzeti kultúra, a közlekedés és a természetvédelem igényeit kölcsönös megállapodással kell biztosítani.

85. cikk

Belső szükségállapot

(1) A szükségállapot-rendeletek nem helyezhetik hatályon kívül az Alkotmány egészét vagy egyes rendelkezéseit, hanem csak az Alkotmány egyes rendelkezéseinek alkalmazhatóságát korlátozhatják. A szükségállapot-rendeletek nem korlátozhatják minden ember élethez való jogát, a kínzás és az embertelen bánásmód tilalmát, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmát. A sürgősségi rendeletek legkésőbb hat hónappal hatálybalépésük után hatályukat vesztik. 

(2) A német állam létét vagy az Alkotmány szabad alaprendjét fenyegető közvetlen veszély elhárítása érdekében a területi hatóság más területi hatóságok rendőri erőit is megkeresheti. E rendőri erők tevékenységének felügyeletét a segítséget kérő területi közösség felettes tanácsa gyakorolja. Más területi hatóságoktól rendőri erők megkeresését az elnök vagy a király megtilthatja. Ezen túlmenően e rendőri erők minden tevékenységét a veszély elhárítása után be kell szüntetni.

IX. szakasz:

Átmeneti és záró rendelkezések

86. cikk

Korábbi jogok és korábbi állami szerződések további érvényessége

(1) A Német Királyság megalakulása előtti időkből származó jogszabályok továbbra is hatályban maradnak, amennyiben nem állnak ellentétben ezzel az Alkotmánnyal és az abból eredő alárendelt jogszabályokkal. 

(2) A Német Birodalom által kötött olyan államszerződések, amelyek olyan ügyekre vonatkoznak, amelyekért az új Német Állam eme Alkotmány szerint felelős, ha érvényesek és az általános jogelvek szerint továbbra is érvényesek, az érintett felek minden jogára és kifogására figyelemmel és a Német Királyság korlátlan szuverenitásának figyelembevételével mindaddig hatályban maradnak, amíg a jelen Alkotmány szerint felelős szervek új államszerződéseket nem kötnek, vagy azok megszüntetése a bennük foglalt rendelkezések alapján más módon nem történik meg. 

(3) Azok a szerződések, amelyek közvetett vagy közvetlen kényszerítéssel, erkölcstelen magatartással, megtévesztéssel vagy csalással, történelemhamisítással vagy véleménymanipulációval jöttek létre, tárgytalanok maradnak. 

(4) A nemzetközi jog szerinti olyan jogokat vagy szerződéseket, amelyek sérthetik a jólétet, a szabadságot vagy más alapvető és emberi jogokat, figyelmen kívül kell hagyni. 

(5) A király dönt a jog további érvényességével kapcsolatos nézeteltérésekről mint új német jogról. 

(6) A király dönt a Német Birodalom jogutódlásának kizárólagos igénybevételének időpontjáról, ha hajlandó igényt tartani erre a jogutódlásra. 

(7) A király dönt a régi államszerződések, valamint a nemzetközi jog szerinti valamennyi jog és kötelezettség további érvényességéről. 

87. cikk

A Birodalom vagyonának jogutódlása

(1) A Német Birodalom vagyona alapvetően az új Német Állam vagyonává válik, ha a Német Birodalom vagyona a Német Királyság területén található. 

(2) A Német Birodalom jogutódlásának igénybevételével a Német Birodalom valamennyi vagyona az új német állam, a Német Királyság vagyonává válik.

88. cikk

Az Alkotmány elfogadása

(1) Ez az Alkotmány a kihirdetésével lép hatályba. 

(2) Érvényes minden olyan személyre, akinek állandó lakóhelye a német állam területén van, és aki írásban nyilatkozott arról, hogy csatlakozik ehhez az Alkotmányhoz. A Német Birodalom jogutódlásának igénybevételével ez az Alkotmány minden németre vonatkozik. 

(3) A Német Királyságba felvételt nyerni kívánó személyek nyilatkozattal, hűségnyilatkozattal, fogadalommal vagy esküvel kötelezik magukat ezen Alkotmánynak. 

(4) A Német Királyság államába való felvétel akkor teljesül, ha az állampolgárság iránti kérelem, az állampolgárság megszerzésére irányuló vizsga letétele és a német állam területén a próbaidő sikeres letöltése után a felvenni szándékozó személyt állampolgárrá fogadják az állampolgárságról szóló igazolás kiállításával. Kivételes szabályok törvényben állapíthatók meg.* ((*17.08.2021)) 

89. cikk

A felvétel feltételei

(1) Mielőtt a kérelmezőnek lehetőséget adna arra, hogy írásban nyilatkozatot tegyen a Német Királyság alkotmánya mellett, a király vagy a király meghatalmazott képviselői megvizsgálják a kérelmezőt. A további részleteket törvény szabályozza. 

(2) A felvételi eljárás kezdete egy formailag kötetlen indítvánnyal indul. Ennek tartalmaznia kell magát a kérelmet, a kérelmező keresztnevét (keresztneveit) és családnevét (családneveit), születési idejét és helyét, állampolgárságát és a kérelem benyújtásának időpontját. A jelentkezést, a személyes adatokat és a jelentkezés dátumát a jelentkezőnek saját kezűleg kell aláírnia. Ezzel a kérelemmel a kérelmező kifejezi hozzájárulását ahhoz, hogy Németország közigazgatásának egy vagy több meghatalmazott képviselője felvételi vizsgálatot végezzen. 

(3) A sikeres felvételt okirattal, személyi igazolvány kiállításával és a népesség-nyilvántartásban való közzététellel erősítik meg.

90. cikk

Érvényességi terület

(1) Ez az Alkotmány a birodalmi és állampolgársági törvény értelmében minden olyan németre vonatkozik, aki a Német Birodalom államának az alkalmazandó nemzetközi joggal összhangban meghatározott határain belüli területére bebocsátást talált, ezt az Alkotmányt bármilyen jellegű vallomással írásban elfogadta, és az új német államba felvételt nyert. 

(2) Az állam területét a melléklet mutatja be, és a csatlakozással bővül. 

(3) Ez az Alkotmány a 2012. szeptember 16-i kihirdetésével lépett hatályba. 

91. cikk

A német fogalma, felvétel, visszafogadás

(1) Németnek minősül az az ember, aki az 1913. július 22-i birodalmi és állampolgársági törvény értelmében német állampolgár, vagy akit az új német államba a hatályos nemzetközi jog szerinti felvétel alapján befogadtak. A Német Királyság német állampolgára az a személy, aki sikeresen letette a Német Királyság állampolgársági vizsgáját, és aki vallja a Német Királyság értékeit és alkotmányát. A Német Királyság állampolgárainak leszármazottai születésükkel megszerzik a Német Királyság állampolgárságát. Az egyik állampolgár szülőnek a leszármazottjai születési kérelemmel nyerik el az állampolgárságot. 

(2) Azok a volt német állampolgárok, akiket 1933. január 30. és 1945. május 8. között politikai, faji vagy vallási okokból megfosztottak állampolgárságuktól, valamint leszármazottaik kérelemre visszakerülnek a német államba. Őket a német államhoz tartozónak kell tekinteni, feltéve, hogy 1945. május 8-a után Németország területén vették fel lakóhelyüket, és ezzel ellentétes szándékukat nem fejezték ki.

92. cikk

A hatósági hatalom, a végzés értelmezése

(1) Az Államtanács megalakulásáig és a király megválasztásáig a legfőbb államhatalom kizárólag a legfőbb uralkodót illeti meg. Ez a 14. cikkre is vonatkozik. 

(2) Az Államtanács megalakulásáig a Legfelsőbb Fejedelem feladata az Alkotmány módosítása és a fennálló körülményekhez való igazítása, a törvények elrendelése és kihirdetése. 

(3) Az Állami Alkotmánybíróság megalakulásáig annak hatáskörét és az Alkotmány értelmezését kizárólag a legfelsőbb uralkodó gyakorolja. Az Államtanács és az Állami Alkotmánybíróság létrehozásáig a legfőbb bíró a legfőbb uralkodó. 

(4) Az Államtanács létrehozásáig a Legfelsőbb Fejedelem gyakorolja a hadsereg, a gárda, a rendőrség és más végrehajtó erők legfőbb parancsnokságát. 

(5) Az új Németország első Államtanácsának, első Tanácsgyűlésének és első Tanácselnökének megválasztására a Legfelsőbb Szuverén által meghatározandó és közzéteendő választási törvény érvényes. 

(6) Amint a Német Királyság polgárai a Birodalom egész területén újjászerveződtek és képessé váltak a hivatali és kormányzati funkciók megfelelő gyakorlására, a Legfelsőbb Szuverén meghatározza a királyválasztás időpontját, és közvetlenül a király hivatalba lépése előtt lemond a jelen cikkben meghatározott jogokról és kötelességekről. 

(7) Közvetlenül azután, hogy a német népek a jelen Alkotmány rendelkezései szerint az első király megválasztásával visszanyerték teljes függetlenségüket, a 92. cikk hatályát veszti és azonnal törlésre kerül a Német Királyság alkotmányából.

 
error: Protected content.